Legutóbbi cikkek
Az AI-lufi kidurranóban van, vagy csak lassan leereszt?
2026. 11. 18.
Hogyan működik a Performance Max, és mikor érdemes használni?
2026. 11. 11.
Miért érdemes visszafogni a PPC-hirdetéseket novemberben és decemberben, ha szolgáltatást értékesítesz?
2026. 11. 04.
Miért nem tudja az AI helyettesíteni az online marketing szakembert?
2026. 10. 28.
Az AI-lufi kidurranóban van, vagy csak lassan leereszt?

Az AI-lufi kidurranóban van, vagy csak lassan leereszt?

A mesterséges intelligencia az elmúlt évek egyik legnagyobb technológiai forradalmává vált. Milliárd dollárok áramlanak az AI-fejlesztésekbe, vállalatok építik az adatközpontokat, a befektetők pedig igyekeznek időben felszállni a következő nagy technológiai hullámra. De vajon valódi, fenntartható gazdasági átalakulás zajlik, vagy egy újabb befektetési túlkapás közepén állunk? És ha egyszer véget ér a mostani őrület, nem ugyanaz lesz-e az oka, mint ami a kriptobányászat aranykorát is megtörte?


Egy újabb technológiai aranyláz kellős közepén vagyunk

Ha visszatekintünk az elmúlt húsz év technológiai fejlődésére, jól láthatjuk, hogy időről időre megjelenik egy olyan újdonság, amelyről mindenki azt gondolja: ez lesz a jövő, aki pedig kimarad belőle, végleg lemarad. Így történt az internet elterjedésekor, a dotkomválság idején, később a kriptovaluták és az NFT-k világában, most pedig a mesterséges intelligencia esetében.


Az AI valóban forradalmi technológia. Képes szövegeket írni, képeket és videókat generálni, programkódot készíteni, adatokat elemezni, ügyfélszolgálati feladatokat ellátni, és olyan munkafolyamatokat automatizálni, amelyek korábban komoly emberi erőforrást igényeltek. A probléma nem magával a technológiával van. A probléma azzal kezdődik, amikor a valódi üzleti értéknél sokkal gyorsabban nőnek az elvárások, a befektetések és a piaci értékelések.


Ma már szinte minden technológiai vállalat AI-stratégiát kommunikál. Egyes cégek valóban hasznos megoldásokat fejlesztenek, mások egyszerűen hozzáadják az AI kifejezést a termékeikhez, mert ezzel könnyebben kelthetik a növekedés és az innováció látszatát.


A befektetői logika is ismerős: aki most nem fektet be, az lemarad. Aki nem épít adatközpontot, nem vásárol GPU-kat, nem fejleszt saját modellt, az néhány év múlva versenyhátrányba kerülhet. Ez a gondolkodás azonban könnyen önmagát gerjesztő beruházási spirált hoz létre.


A kriptobányászat története már megmutatta, mi történik, amikor a technológiai lelkesedés elszakad a gazdasági realitástól

Érdemes felidézni a kriptovaluták és különösen a Bitcoin-bányászat történetét.


A Bitcoin kezdetben egy szűk technológiai közösség érdeklődésére számot tartó kísérlet volt. Később azonban egyre többen ismerték fel, hogy a bányászatból komoly pénzt lehet keresni. Megjelentek a professzionális bányászcégek, hatalmas szerverfarmok épültek, és a videokártyák iránti kereslet időnként olyan mértékűvé vált, hogy a játékosok és a hagyományos számítógép-felhasználók is nehezen jutottak hozzájuk.


A bányászat egy idő után már nem egyszerűen technológiai tevékenység volt, hanem befektetési verseny. Aki több gépet vásárolt, nagyobb számítási kapacitással rendelkezett. Aki olcsóbb energiához jutott, versenyelőnybe került. Aki pedig időben épített ki megfelelő infrastruktúrát, jelentős bevételre tehetett szert. Csakhogy a modellnek volt egy komoly gyenge pontja: a gazdaságosság. A bányászathoz szükséges gépek drágák voltak, az energia folyamatosan fogyott, a nehézségi szint emelkedett, a kriptovaluták árfolyama pedig kiszámíthatatlanul változott.


Amikor az árfolyamok visszaestek, a működési költségek és a beruházások megtérülése egyre több szereplő számára vált kérdésessé. A kriptobányászat természetesen nem szűnt meg. A Bitcoin-bányászat ma is létezik, de a korábbi aranylázhoz képest sokkal inkább tőkeigényes, professzionális és energiaár-érzékeny iparággá vált. Ez fontos különbség: nem maga a technológia bukott el, hanem a túlzott várakozásokkal és a gazdasági realitásokkal nem számoló üzleti modellek egy része. És pontosan ez lehet az AI jövőjének egyik legfontosabb tanulsága.


Az AI nem a felhőben működik: elképesztő mennyiségű fizikai infrastruktúra áll mögötte

Amikor valaki megnyit egy AI-chatbotot, beír egy kérdést, majd néhány másodperc múlva megkapja a választ, hajlamos azt gondolni, hogy egy szinte korlátlan digitális szolgáltatást használ.


A valóságban azonban minden ilyen művelet mögött fizikai infrastruktúra dolgozik.


Szerverek, GPU-k, hálózati eszközök, hűtőrendszerek, adatközpontok, transzformátorok és erőművek szükségesek ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia működjön.A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint az AI-t működtető adatközpontok áramfogyasztása rendkívül gyorsan növekszik. Már 2025-ben is jelentős emelkedést mértek, és a következő években további komoly növekedés várható. A becslések szerint 2030-ra a világ adatközpontjai akár kétszer annyi villamos energiát fogyaszthatnak, mint 2025-ben. Ez óriási növekedés mindössze öt év alatt.


Gondoljunk bele: miközben egyre több vállalat és magánember használja a mesterséges intelligenciát, a háttérben egyre több szervert kell működtetni, hűteni és folyamatosan árammal ellátni. Az AI tehát nem egy láthatatlan, ingyenesen működő digitális szolgáltatás. Minden kérdés, kép vagy videó mögött valódi gépek és jelentős energiafogyasztás áll.


A mesterséges intelligenciára specializálódott adatközpontok energiaigénye ugyanebben az időszakban akár háromszorosára is növekedhet.


Ez már nem pusztán informatikai kérdés. Ez energetikai, gazdasági és infrastruktúra-fejlesztési kihívás.


Egy modern AI-adatközpont működtetése komoly mennyiségű energiát igényel, ráadásul nem elegendő egyszerűen több áramot termelni. Megfelelő hálózati kapacitásra, hűtésre, energiaelosztásra és folyamatos rendelkezésre állásra is szükség van. A technológia fejlődése tehát egyre inkább olyan fizikai korlátokba ütközhet, amelyeket nem lehet pusztán egy újabb szoftverfrissítéssel megoldani.


A legnagyobb probléma: az AI üzleti modelljének is meg kell térülnie

A technológiai fejlődés önmagában még nem garantálja a gazdasági sikert. Attól, hogy egy AI-modell képes lenyűgöző dolgokra, még nem biztos, hogy a működtetése hosszú távon nyereséges.


A fejlesztéshez hatalmas számítási kapacitás szükséges. A modellek tanítása, üzemeltetése és folyamatos fejlesztése jelentős költségekkel jár. Ehhez jönnek hozzá az adatközpontok, a speciális chipek, az energia és a hűtési rendszerek kiadásai.

A nagy technológiai vállalatok számára ez egyelőre stratégiai befektetés. A cél, hogy megszerezzék a következő évtized digitális gazdaságának egyik legfontosabb infrastruktúráját.

De meddig lehet úgy több száz milliárd dollárt beruházni, hogy a befektetések tényleges megtérülése még nem minden esetben egyértelmű?


A kérdés már a befektetők számára is egyre fontosabb.


Nem elég azt látni, hogy egy vállalat AI-termékeinek felhasználószáma növekszik. Azt is tudni kell, hogy ezek a felhasználók mennyi bevételt termelnek, mennyibe kerül a kiszolgálásuk, és mekkora profit marad a költségek levonása után.


Egy ingyenesen vagy nagyon olcsón kínált AI-szolgáltatás rendkívül gyorsan szerezhet felhasználókat. De ha minden egyes lekérdezés jelentős számítási és energiaigénnyel jár, akkor a nagy felhasználószám önmagában még nem jelent fenntartható üzleti modellt.


A következő évek egyik legfontosabb kérdése ezért nem az lesz, hogy melyik AI-modell a legokosabb, hanem az, hogy melyik modell működtethető gazdaságosan.


Az emberi kapzsiság: amikor mindenki a következő nagy lehetőséget akarja kihasználni

A kriptobányászat és az AI-boom között talán nem is az energiaigény a legérdekesebb párhuzam, hanem az emberi viselkedés.


Amikor egy új technológia körül hatalmas pénzügyi lehetőség jelenik meg, szinte mindig ugyanaz történik. Először megjelennek az úttörők, akik valóban hisznek a technológiában. Őket követik a vállalkozók, akik üzleti lehetőséget látnak benne. Majd megérkeznek a befektetők, a spekulánsok és azok is, akik egyszerűen nem akarnak kimaradni a következő nagy pénzkereseti lehetőségből.


Ekkor kezdődik az igazi verseny.


Már nem feltétlenül az számít, hogy egy vállalatnak van-e valódi, működőképes terméke. Sokkal fontosabbá válhat, hogy mennyire jól tudja eladni a jövőképet. Az AI esetében ez különösen veszélyes lehet, mert a technológia valóban működik, valódi problémákat old meg, és kézzelfogható gazdasági értéket teremt. Éppen ezért nehéz megkülönböztetni a valódi innovációt a túlzott piaci várakozásoktól. A kriptovilágban is voltak valódi technológiai fejlesztések, de ez nem akadályozta meg, hogy körülöttük időnként irracionális befektetési láz alakuljon ki.


Az AI-nál ugyanez történhet. Ha minden vállalat saját AI-modellt akar fejleszteni, mindenki adatközpontokat épít, és minden befektető a következő nagy nyertest keresi, könnyen kialakulhat egy olyan túlkapacitás, amelynek fenntartása már nem lesz gazdaságos. A kapzsiság nem feltétlenül a technológia végét okozza. Sokkal inkább azt, hogy a piac túl sok pénzt, túl sok erőforrást és túl sok várakozást koncentrál olyan üzleti modellekbe, amelyek nem tudják teljesíteni az ígéreteiket.


Az energia lehet az AI-forradalom egyik legnagyobb fékje

A digitális világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az internetes szolgáltatásoknak is van fizikai költségük.


Egy egyszerű szöveges kérdés megválaszolása és egy összetett videó generálása között jelentős energiaigénybeli különbség lehet. A hosszabb gondolkodást igénylő modellek, az AI-agentek, a képgenerálás és különösen a videógenerálás további számítási kapacitást követelnek. Ráadásul minél több ember használja ezeket a szolgáltatásokat, annál nagyobb lesz a teljes infrastruktúra terhelése.


Itt jelenik meg az úgynevezett hatékonysági paradoxon. Ha egy technológia hatékonyabbá válik, az egyetlen műveletre jutó költség csökkenhet. Ez azonban nem feltétlenül csökkenti a teljes energiafogyasztást. Ha az olcsóbbá váló szolgáltatást sokkal többen és sokkal gyakrabban használják, a teljes fogyasztás akár jelentősen növekedhet is.


A mesterséges intelligencia esetében ez különösen fontos. Lehet, hogy néhány év múlva egy AI-lekérdezés sokkal kevesebb energiát igényel majd, mint ma. De ha közben minden alkalmazásba beépítik az AI-t, minden munkafolyamatban megjelenik egy AI-agent, és a felhasználók naponta több száz alkalommal veszik igénybe ezeket a funkciókat, akkor az összesített energiaigény tovább nőhet.


Az IEA elemzése szerint az adatközpontok bővülését nemcsak a villamosenergia-termelés korlátai, hanem a transzformátorok, a hálózati csatlakozások, a speciális chipek és más infrastruktúra-elemek szűk keresztmetszetei is lassíthatják. Vagyis hiába van pénz egy új adatközpontra, ha nincs hozzá megfelelő hálózati kapacitás, elegendő energia vagy időben beszerezhető hardver.


Összeomlás vagy piaci korrekció? Merre tart az AI-iparág?

Szerintem a két lehetőség közül a fokozatos piaci korrekció a valószínűbb, legalábbis a teljes technológiai szektort tekintve. Nem valószínű, hogy a mesterséges intelligencia egyszer csak eltűnik, ahogyan az internet sem tűnt el a dotkomválság után. Sokkal inkább arra számíthatunk, hogy a jelenlegi túlzott várakozások és beruházások egy része idővel korrigálódik.


Ennek több jele is lehet:

  1. Egyes AI-vállalatok nem tudják majd nyereségessé tenni a szolgáltatásaikat.
  2. A befektetők egyre szigorúbban vizsgálják majd a tényleges bevételeket és a megtérülést.
  3. A túlzottan drága infrastruktúrával működő szolgáltatók versenyhátrányba kerülhetnek.
  4. Az energiaárak és az adatközpontok működtetési költségei meghatározhatják, mely üzleti modellek maradnak életképesek.
  5. A kisebb, hatékonyabb és célfeladatra optimalizált modellek egyes területeken kiszoríthatják a költségesebb megoldásokat.


Ez nem feltétlenül jelenti az AI-iparág összeomlását. Inkább egy természetes piaci szelekciót, amelyben a valódi értéket teremtő vállalatok megerősödnek, a túlzott ígéretekre építő szereplők pedig eltűnnek vagy átalakulnak. A dotkomválság után is megmaradt az internet. A kriptobányászat is tovább működik, csak sokkal keményebb gazdasági feltételek mellett. Az AI esetében is hasonló forgatókönyv képzelhető el.


Mit jelent mindez a vállalkozások és a marketing számára?

A vállalkozásoknak nem kell félniük az AI-tól, de nem is szabad vakon követniük minden új trendet. A mesterséges intelligencia használata ma már komoly versenyelőnyt jelenthet. Segíthet a tartalomgyártásban, a piackutatásban, a hirdetések optimalizálásában, az ügyfélszolgálatban, az adatelemzésben és az ismétlődő feladatok automatizálásában. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a látványos technológiai újdonság és a valódi üzleti haszon között. Nem attól lesz egy vállalkozás hatékonyabb, hogy minden folyamatába AI-t épít. Attól lesz hatékonyabb, ha felismeri, mely feladatokat érdemes automatizálni, hol lehet időt és pénzt megtakarítani, és hol van továbbra is szükség emberi döntéshozatalra.


A marketingben például egy AI-eszköz gyorsíthatja a szövegírást, ötleteket adhat kampányokhoz, elemezheti a célközönséget, vagy segíthet a kreatívok elkészítésében. De a stratégia, a pozicionálás, a márkaépítés és az üzleti döntések továbbra sem helyettesíthetők pusztán egy jól megfogalmazott prompttal. Aki most megtanulja tudatosan használni az AI-t, az hosszú távon is előnybe kerülhet. Aki viszont kizárólag azért fektet be egy eszközbe, mert éppen divatos, könnyen felesleges költségeket termelhet.


A valódi kérdés nem az, hogy lesz-e AI a jövőben

A mesterséges intelligencia velünk marad. A kérdés inkább az, hogy milyen formában, milyen költségek mellett és kik számára lesz gazdaságosan elérhető. Lehetséges, hogy néhány év múlva sok mai AI-vállalat már nem létezik. Egyes modellek beolvadnak más szolgáltatásokba, bizonyos adatközponti beruházások veszteségessé válnak, és a jelenlegi piaci értékelések egy része jelentősen korrigálódik. De az AI ettől még nem fog eltűnni.


Ahogyan a dotkomválság után az internet a mindennapi életünk alapvető részévé vált, úgy válhat a mesterséges intelligencia is a gazdaság, a marketing és az üzleti működés természetes eszközévé. A kriptobányászat története viszont egy fontos figyelmeztetés: egy technológia lehet forradalmi, miközben a köré épített üzleti modellek jelentős része fenntarthatatlan. Az AI-forradalom lendületét valószínűleg nem maga a mesterséges intelligencia törheti meg, hanem az a gazdasági és energetikai valóság, amelyet a technológiai lelkesedés egyelőre sokszor háttérbe szorít.


Az emberi kapzsiság újra és újra elhiteti velünk, hogy a növekedésnek nincs felső határa. Az energia, a pénz és a fizikai erőforrások azonban minden technológiai forradalom esetében emlékeztetnek bennünket arra, hogy a valóság nem működik korlátlanul. Lehet, hogy az AI-forradalom nem egy nagy robbanással ér véget. Lehet, hogy csak fokozatosan lelassul körülötte a befektetési őrület, miközben maga a technológia egyre mélyebben beépül a mindennapjainkba. És talán éppen ez lesz a legérdekesebb fordulat: a mesterséges intelligencia akkor válik igazán értékessé, amikor már nem kell mindenáron AI-forradalomnak nevezni, mert egyszerűen a mindennapi működésünk természetes részévé válik.


Nyomokban AI által ellenőrzött és készített tartalmat is magába foglal.


Készítette: Vas Dominika